"Szent őseink nyomában maradva..."

A pilisi térképeket is utol érte a minden egészet széttörő, minden egységet feldaraboló különös, ám korunk betegségnek nevezhető jelenség. A jól értesültség tudományos álarcát felöltve szabdalják részekre azt, ami földrajzi értelem-ben egységes, összetartozik, szervesen illeszkedik. Pedig néhány évtizeddel ezelőtt még általánosnak számított e varázslatos szépségű tájat a maga jól azonosítható egységében ismertetni.

Érdemes idéznünk az 1974-ben megjelent útikönyv idevonatkozó megállapításait: "A Pilis hegység tulajdonképpen egy nagy háromszög alakú területen fekszik. Két befogóját a Duna folyója alkotja Esztergomtól, Budapest északi határáig; átfogóját pedig a vörösvári völgy amelyet vasútvonal követ Óbudáig..."

Az első pillanatra igencsak találónak tűnő megállapítást érdemes tovább-gondolni, illetve pontosítani. Akár domborzati térkép alapján, vagy a magasból tájékozódunk, azonnal feltűnik, hogy egy természet alkotta, méretében kiter-jedésében lenyűgöző nagyságú, leginkább szívre emlékeztető forma rajzolódik ki a tájból. Ezt a jelentéstartományt tovább erősíti, hogy e táj belsejében, magjában ott találjuk azt a széleshátú hegyet, amely nevében éppen a szív működésére utal vissza: Dobogó-kő.

Bátran mondhatjuk tehát, hogy nyelvében él e táj. Köztudott, hogy a magyar nyelv telis-tele van egy alakú, ám kétjelentésű szavakkal. Ennek megfelelően Dobogókő nevének általánosan elfogadott egyik magyarázata, hogy az idelátogató, a hegycsúcsra, mint egy dobogó tetejére fellépve gyönyörködhet a táj feltáruló szépségében. A névszói jelentésben megmutatkozó dobogó e fenséges tájban további jelentéssel bővül.

Az 1358-ban Nagy Lajos király számára készült Képes Krónika miniatúrái között külön vonulatot képeznek a dobogó alakú királyi trónusok. A kis festményeken ábrázolt királykoronázási jelenetek hegyes, sziklás tájban elhelyezett dobogón ülve mutatják az uralkodókat. Magától értetődő természetességgel merülhet fel az a kérdés, hogy a Képes Krónika koronázásokat ábrázoló miniatúrái milyen összefüggésben vannak a pilisi tájjal? A válasz egyszerű. A középkori magyar királyságnak e terület adott otthont...

A "dobogó" igei jelentését pedig, különösebben nem is kell magyaráznunk, hiszen egy szív alakú tájra, mi is lehetne jellemzőbb, mint az életenergiát fakasztó lüktetés, dobogás. Hát valóban itt dobogna a Föld szíve? A táj ugyan nem, a hitetlenkedő viszont annál inkább tiltakozik ez ellen. De erre mit is felelhetnénk: nem a viták fogják eldönteni azt, hogy a teremtett rend hogyan működik a világban.

Középkori krónikák és oklevelek a királyi városokkal, többek között Esztergommal, Dömössel, Visegráddal, a pilisi Alba Regiával, Budával körbe vett területet igen gyakran nevezik "országunk belsejének", "országunk közepének", "országunk szívének". Ez utóbbi kijelentés tehát méltán erősíti a földrajzi tájjal való bensőséges kapcsolatot.

Várak a Pilisben

A pilisi tájnak szinte minden egyes területe bővelkedik régészeti emlékekben, például a Dunakanyar mentén Esztergomtól Visegrádig követhető nyomon a várak, erődítmények maradványait olykor szinte már tüntetőleg mutató hegyek láncolata. Érdekes módon a régészeti szakmunkák nem titkolják, de a közvélemény még sem tud róluk. Ezért minden okunk meg van feltételezni, hogy a Dobogókő körül csoportosuló régészeti emlékek - gondoljunk csak

a pilisszentkereszti "templomváros" nemzetközi hírű maradványaira,

a szentléleki pálos kolostor romjaira, vagy

a Dobogókő alatt található Árpád-vár középkori erődítésmaradványaira.

Nehéz elképzelni tehát, hogy a stratégiailag, hadászatilag és szakrális értelemben is központi helyen lévő Dobogókő pusztán a középkori "turisták" kedvelt kiránduló helye lett volna.

Dobogókő kőzettani felépítését tekintve vulkánikus eredetű, s ez kétségbe vonhatatlan tény. Azonban szükséges figyelmeztetnünk arra, az ugyancsak kétségtelen tényre, hogy a természet által megerősített hely jól látható módon magán viseli az emberi kultúra hihetetlenül monumentális várépítő tevékenységének látványos nyomait is.

Dobogókő híres látványosságaihoz tartozó Thirring-sziklák, a Szer-kövek és a déli oldalon található Zsivány-sziklák, turistacsalogató, bizarr sziklaformái még a mai, szinte természeti alapokig visszabontott állapotában is jól őrzik az ősi erődítmény rendszer kiemelt csomópontjainak alakzatait.
De szinte alaprajzi pontossággal tárulnak fel a Duna festői szorosára tekintő északi oldal kelet-nyugati irányba vonuló megközelítőleg 30-40 méter magasságú falai is.

Aki e tájat turistaként vagy zarándokként felkeresi ne felejtse tehát, hogy itt régi dicsőség évezredei üzennek ma is a jóakaratú, tisztaszándékú embernek.

(az írás 2008-ban készült egy térkép ajánlásához)