Szeretettel köszöntelek a A pilisi művészek Pilisi Összhangja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A pilisi művészek Pilisi Összhangja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A pilisi művészek Pilisi Összhangja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A pilisi művészek Pilisi Összhangja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A pilisi művészek Pilisi Összhangja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A pilisi művészek Pilisi Összhangja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A pilisi művészek Pilisi Összhangja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A pilisi művészek Pilisi Összhangja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kérjük, add meg, hány másodpercenként változzanak a képek
|
Eavan Boland - A gránátalma
Egy mítoszt szeretek csak, a lányét, akinek nyoma veszett a pokolban.
S aki megkerült ott s megmenekült.
A mese lényege szeretet és zsarolás.
A nevek Démétér és Perszephoné.
És a legjobb e mítoszban, hogy akárhol beléphetek. Velem marad.
Gyermekként, száműzetésben,
ködök s fura mássalhangzók városában olvastam először, s eleinte
száműzött gyermek voltam az alvilágban,
recsegő esthomály, hunyó csillagok.
Később elindultam egy nyári alkonyon, keresve
a lányomat, hogy ágyba tegyem.
Ahogy jött futva, kész lettem volna bármit megadni, hogy el ne veszítsem.
Vittem a házba berkenyék, darazsak és méz-illatú bundleiák között.
De akkor Démétér voltam, és tudtam, hogy a tél szunnyad mindegyik fa
mindegyik levelében ott azon az úton.
Egynek se volt menekvés. Nekem sem.
Most tél van, és elrejtőznek a csillagok.
Fölmegyek a lépcsőn, látom a lányom
aludni, tini-magazinjai körötte, kóla és egy tál, rajta bontatlan gyümölcs.
A gránátalma! Hogy is felejthettem el!
Hazajöhetett volna bántatlanul,
és vége volna a történetnek, az egész
szívszaggató kutatásnak, de ő leszakított egy gránátalmát.
Kinyúlt és lehúzta az alma francia nevét, a kő
hangját és a bizonyosságot,
hogy akár halál helyén, a mítosz
szívében, sziklák közt – melyekben elsíratlan
könnyek gyűlnek, készen gyémánttá válni,
mire elhangzik a történet – a gyermek
megéhezett. Inthetném. Még nincs veszve minden.
Hideg az eső. Kovaszínű az út.
A külvárosban autók, kábeltévé.
A fátylas csillagok fenn lebegnek. Ez más világ.
De mit adhat lányának az anya, ha nem ily gyönyörű hasadékot az időben?
Halogassam a bánatot? Silányabb úgy az ajándék.
A mítosz az övé lesz, amint az enyém volt.
Beleléphet. Akár csak én.
Majd felébred. Kezébe veszi a vöröses, papírszerű héjat.
Szájához emeli. Meg sem szólalok.
Fordította: Kabdebó Tamás
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!