Szeretettel köszöntelek a A pilisi művészek Pilisi Összhangja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A pilisi művészek Pilisi Összhangja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A pilisi művészek Pilisi Összhangja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A pilisi művészek Pilisi Összhangja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A pilisi művészek Pilisi Összhangja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A pilisi művészek Pilisi Összhangja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A pilisi művészek Pilisi Összhangja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A pilisi művészek Pilisi Összhangja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kérjük, add meg, hány másodpercenként változzanak a képek
|
December elején, csupasz fák között
December elején, csupasz fák között,
A föld a szürke árnyalataiba
Öltözött.
Készül a tél nyögve, fázva,
Vagy esőzve, tétovázva.
December elején, csupasz fák között,
A Biztonság a Lélek rejtekébe
Költözött.
Aggódás a szürke jelen;
A szürke jövő: félelem.
December elején, kopasz fák között,
Úgy bujkál felhők közt a Nap, akár
Egy üldözött.
Vagy szürkeség agonizál,
Vagy jön a hófehér halál...
Szorít a Tél jeges marka,
Elmúlunk, mint letört barka...
Csillagpor száll komor főkre,
S globalizált jégmezőkre...
December elején, szürke ég alatt,
A Múlt egy pillanattal mindig
Elmarad.
Csak megy-mendegél az óra,
Várunk a biztató szóra.
Áldozatainkat várja
A jövő feltátott szája.
Szuronyt szegezve jön a tél,
S a világ azt játssza: nem fél.
December elején, dermedt ég alatt,
Nézzük, ahol a nyáron még
A Nap szaladt.
Amikor minden fa csupasz,
Hiszik-e, hogy jön még tavasz?
Amikor a fagy kalapál,
Hiszik-e, hogy nincs is halál?
Amikor a világvége
A kárhozat menedéke,
Hisszük-e hogy igaz béke
Jön el a jövőben végre?
December elején, csupasz fák között,
Füst gomolyog a kéményünk fölött.
Tükörsima jövő helyett
Tán jéghegyek közelednek.
Gyilkos gazdasági örvény,
Számos kellemetlen törvény,
Bizánci mintájú adók,
Életet és kedvet falók,
És prolongált nyomorúság
Rágja a hétköznap húsát...
Lehet soká, lehet máris,
Lesz valahogy ezután is.
Ha új idők gáncsot vetnek,
Hát legfeljebb - eltemetnek.
Látni fogjuk, mi mivé lett,
Hiszen helytállás az élet.
December elején, csupasz fák alatt,
Tél jön, de a sorsunk azért
Kezünkben marad.
Pete László Miklós
Poet.hu
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!